Statikus (elosztó nélkül) gyújtási rendszer (DIS)
Bár a gyújtásrendszert statikus gyújtásrendszernek nevezik, alapvető funkciói ugyanazok, mint a hagyományos, érintésmentes gyújtásrendszerrel felszerelt modelleken. Statikusban (elosztó nélkül) gyújtási rendszer (DIS) vagy az ún «üresjárati szikrarendszer» két gyújtótekercset használnak egyidejűleg két gyújtógyertya szikrakisülésének létrehozására. Az egyik henger szikrakisülést hoz létre a kompressziós löketnél, egy páros henger pedig a kipufogólöketnél, ahol a szikra semmilyen hasznos funkciót nem lát el, pl. van «tétlen».
Ezért egy 4 hengeres motorhoz két pár gyújtótekercs szükséges. A létrehozáshoz még körülbelül 3 kV szükséges «üresjárati szikra». Mindegyik gyújtótekercs kap feszültséget a gyújtáskapcsolótól. Ezenkívül minden egyes gyújtótekercshez külön csatlakozók készülnek az elektronikus vezérlőegység és az erősítő között. Valójában az elektronikus vezérlőegység és az erősítő két külön áramkörből áll, így minden gyújtótekercs külön-külön és felváltva is bekapcsolható.
Közvetlen gyújtás (DI)
Ellentétben az egyidejűleg két gyújtógyertyát gyújtó statikus gyújtásrendszerrel, egyes modellek két erősítőt és négy gyújtótekercset használnak az egyes gyújtógyertyák hengersorrendjében történő gyújtására, amikor a dugattyú a kompressziós löketben a TDC-hez közelít.
Ez a sorrend: jelek a főtengely szögérzékelőjétől (CAS) az 1-es vagy 4-es számú henger dugattyújának TDC állásba állítása esetén érkezzen az elektronikus vezérlőegységhez, és az 1-es számú henger dugattyújának azonosítására a főtengely-szögérzékelő jelet küld az elektronikus vezérlőegységnek. A jelek vétele után az elektronikus vezérlőegység aktiválja a megfelelő erősítőt, és így a megfelelő gyújtótekercs a megfelelő időben szikrát ad.